|
Örömhírem van: retteg tõled a társadalom. És én rombolni hívlak. Okos, õszinte rombolásra. Ha túlvagy az ebéden, ma már legalább háromszor hazudtak neked a felnõttek. Nagyot.Félnek tõled. Irigyelnek. A kopaszok a hajadat. A vakok a szemedet. A tiszta tüdõdet, tiszta eszedet, romlatlan fogaidat. A felnõttek ellened vannak. Néha megkeseredett, összeomlott lelkük maradványai alól rádnéznek, kiszólnak, olyankor valóban jót akarnak neked, de amíg tétlenkedsz,újra vérszívókká, idomárokká változnak. Neked nem kell ilyennek lenned. Legyen mindenki gyanús! Nem kell félned: te gyõzöl,ha tudod, hogy szabad vagy. Nem kell elhinned nekik a szabályokat: a becsületességrõl, az igazságról, a lélekrõl szinte semmit se tudnak. Hazugságaikkal maguk mellé akarnak silányítani, hogy haláluk órájában azzal vigasztalhassák magukat: mindenki olyanná vált, olyan rosszá, amilyenekké õk lettek. Meglepõdnél, milyen értetlen, milyen lelketlen a magyartanárnõd, ha Thomas Mann mûvészetérõl, József Attila költészetérõl, Ibsen mondanivalóinak összetettségérõl van szó. Azon mennyire meglepõdnél, ha tudnád, hányszor maszturbál matektanárod, és hányszor gondol rád, szûzességeden tanakszik, megvan-e még. A legfontosabb, hogy felejts el mindent, amit tanultál, amit tanítottak neked a "magatartásrõl". És ezt se felejtsd: eljön az idõ, amikor ezeket a tanácsokat is el kell dobnod! Azért, hogy megtudhasd: ki vagy, ha a tõled telhetõ legjobbá válsz. Az igazságról nem tudsz semmit. Nem szabad keverni az õszinteséggel. Nem szabad a valósággal. Nem szabad a törvénnyel, a joggal. Az igazság szabálytalan. Leírhatatlan. Inkább érezni lehet (vö. igazságérzet). Azért írtak róla olyan sokan olyan sokat, mert féltek tõle: a szavak ketrecébe akarták zárni. Az igazság egyszerû dolog és kellemetlen. Nem szép, nem illatos, nem pártatlan, nem fájdalommentes. Az igazság nem tükör, nem tükörkép: az igazság a közvetlen kapcsolat te és a létezés között. Minél kevesebbet mondok róla, minél ködösebben, annál nagyobb az esélyem, hogy nem mocskolom be sem õt, sem magam. Része vagy az igazságnak. Azt hiszem, fontos, hogy ne akarj igazságos lenni. Minden "akarás" kétségbeejt, megmerevít. Az igazság víztánc, könnyû séta -- bogáncsokon, éles kavicsokon. Nem szerelmes séta a kellemesen langyos tenger homokos partján. Ismered a szót: jóakaró. A legártalmasabb bolond. Jót akar. Tegyük fel: neked. Pedig nem tudhatja, mi a jó neked. De nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy "akarja". Tervei vannak a boldogságoddal, a pénzeddel, a társadalmi elismertségeddel, a szerelmi életeddel kapcsolatban. Neki ne legyenek! A szüleid is felnõttek: nekik is bátran megmondhatod, szereted õket, de nem bízol bennük, mert õk is felnõttek (ez a szó itt múlt idejû ige). Már a szó is hazugság: FELnõttek. Ne is használjuk ezt a szót túl gyakran, helyette: korosabbak, idõsebbek. Neked inkább az idõtlenséghez van közöd. Elnézésedet kérem, ha nem elég összeszedett, amit üzenek: rohanok, csak megálltam neked írni. Az õszinteség. Furcsa gyümölcs. A költészethez van a legtöbb köze. Nem azt jelenti, hogy neked mindig, mindent el kell mondanod. Inkább: észre kell venned. És hogy aztán mit csinálsz: elmondod, leírod, megmásítod, kikotyogod, eltemeted, az a te dolgod. Akkor vagy õszinte, ha látsz. Ehhez bátorság kell elsõsorban. Nem szabad félned magadtól sem, az idõsebbektõl sem, a fiatalabbaktól sem, a veled egykorúaktól sem. A félelmektõl sem. Mi van az õszinte szavakkal? Az a rossz hírem, hogy olyanok nincsenek. Vannak olyan szavak, van olyan közlési mód, amely a befogadóban azt az érzetet kelti, hogy õszinte vagy. Ez a legtöbb, amit remélhetsz. Ez ugyan rengeteg, de megközelítõleg sem annyi, mint mindent látni -- az igazi õszinteség mellett ez csekélység. Lehet gyönyörû, bátor és felkavaró egy költészet, de az õszinteséghez csak annyi köze van, mint neked Istenhez. Nem sok, pedig belõle vagy. Azt hiszem, meghatározhatjuk és ki is meríthetjük Isten fogalmát ezzel -- ugyanis nem érdemes vele foglalkozni. Ha van és akar tõlünk valamit, majd jelentkezik. Bár nehezen tudom elképzelni, hogy beleszólna földi dolgainkba -- hol lenne akkor szabadságunk? Meggyõzõdésem, hogy nem tudunk elrontani semmi lényegeset. Bár érhetnek veszteségek. A költészet a legfontosabb kommunikáció a szeretkezés után, ami ember és ember között lehetséges. Nem egy pompás hintó, nem egy megbízható járgány, de szerethetõ, használható és nincs más helyette. Gerincbizsergetõ tapasztalatom, hogy minden költészetbõl van és a költészet szólal meg minden beszélõbõl. Tudsz még ilyet? Ami önmagát használja nyelvként, amikor megszólal? Te költészet vagy. Amikor megszólalsz, költészetet csinálsz; amikor verset írsz, a költészet lényegével kacérkodsz; amikor költészetet teremtettél mint költõ, önmagad teremtetted meg, csak átalakítottad a világot olyanra, amilyen valójában nem lehet, de amilyennek mindannyian látjuk. A költészet hazugság -- egy matematikus, aki teljesen érzéketlen a költészetre, nyugodtan azt mondhatja a legszebb sorokra és életmûvekre: hazug állításokból szõtt valótlan világ. Igaza lenne. De kit érdekel! A költészetnek nem feladata az igazság. Olyannyira nem, hogy néha eggyé is válhat vele. Az igazság, az õszinteség, a költészet elvezet a szabadsághoz. Bátorság az út, amin ez a hármas jár. Retteg tõled a társadalom. Betöretlen lótól. Ficánkolj csikói tûzben! Rombolni hívlak: rúgd ki a karám falát! Ne hidd el, hogy kötelességeid vannak! Nincsenek. Szabad vagy. Ez a nagyszerû az életben. Aratni jöttél, nem vetni. Vannak jó kalandok, de ezek csupán alternatív programok: megismerni magad, szerelmes lenni, családot alapítani. De ha akarod, egyiket sem kell megélned. Szabad vagy. Ne hidd el, hogy a dolgok rendben mennek. Minden dolog bepiszkolódott, folyamatosan lesznek egyre piszkosabbak. Te megtisztíthatsz dolgokat. Néha elég, ha mosolyogni mersz olyan dolgokon, amelyeken nem illik vagy nem szabad. Ne hidd el, hogy a dolgok nem mennek rendben. Már írtam: meggyõzõdésem, hogy a fontos dolgokat nem ronthatjuk el. Nem nyomja a válladat semmi olyan teher, ami tönkre tehetne téged vagy szeretett társaidat, dolgaidat. Érhet veszteség. Ezt is említettem már. Sõt: veszteségek érnek majd. Nem tudod elkerülni. Elhalnak szép és fontos érzéseid, terveid, vágyaid is (igyekezz a legsürgetõbb vágyaidat kiélni, de okosan: ne rontsd magad alkalmatlanná további örömökre és mások szeretetére -- nagyon fájó érzés, amikor egy-egy vágy kialszik benned és soha nem jön vissza). Meghalnak szeretteid. Meghalnak fontos ellenségeid. Legyenek azok eszmék, emberek vagy fantáziák. Meghalsz te is. Elõbb, mint a tested. Jobb, ha elfogadod, hogy ha szétszednénk -- ha lehetne --, és minden alkatrészed elõttünk heverne, semelyikre sem mondhatnánk azt: ez vagy te. És te sem mondanád, ha tehetnéd. Nem hiszem, hogy több vagy mindannál, amibõl felépülsz, de sokkal többre vagy képes annál, amit elképzelsz. Talán te vagy a sorsod? Talán. Nem tudom pontosan, mit jelent a sors. Az igaz lehet, hogy élményeid a legjellemzõbbek rád. Élmények, élmények! De ezt se értsd félre! Élmény az is, ha nem mész bele egy szerelembe, ha visszatartod a lélegzeted (vágyad, szerelmed) jóideig vagy örökre: te határozod meg, mit akarsz meg- és átélni. Ha úgy érzed, hogy szenvedsz az "elhatározásaidtól", kíméletelenül magadba kell nézned (ez jó sok idõt igényel), hogy felfedezd, vajon mi az a másik (esetleg több) parancs, ami mástól jött és megzavarta a saját döntéseid és elhatározásaid. Ne engedd, hogy belédmásszanak idegenek érzései és parancsai. Vagy ha igen, gyorsan fedezd fel azokat, és figyeld, hogyan élnek, élõsködnek benned. Aztán dobd ki õket, hirtelen és minden fájdalom nélkül, ahogy virágot tépsz le sétálgatás közben. Pusztítás ez is, az is. Nem kell tõle félned, hogy pusztítasz. Helyet teremtesz új dolgoknak. A szex. Ne pirosodjon az arcod semmilyen vágyadtól. Attól sem, ha nincs szinkronban a szerelem és a szex. Talán egyszer eljön a szinkronitás. Perverznek érzed gondolataid? Nem gond. Azt hiszem, nem tudsz olyan perverz gondolatot kitalálni, amit más már ne gondolt volna át, ne valósított volna, ne unt volna meg. Nem tudom elképzelni, mit kellene szégyellned. Anyám azt mondta nekem, amikor tizenhat éves voltam: a szexben azt csináld, ami jólesik. Vigyázz magadra és a másikra. Vagy: a többiekre. Más szabály nincs. Ez se szabály, inkább javaslat, és én bölcs javaslatnak tartom. Ha félelmet keltenek benned vágyaid, takargatni fogod: árnyékban tartod õket, árnyékban további félelmek erõsödnek, magányosodnak, élõsködõk, betegségek tanyája. Napfényt: okosan, lassan nézz szembe a "szörnyeiddel"! Mi lehet a baj? Az, hogy kibe vagy szerelmes? Anya, tanárnõ, bátyád nõje/nõd bátyja, ismeretlen/testvér, néni/bácsi? Hidd el: ezek "lefutott" perverziók. Próbálj meg mindenkit megszerezni, akit kívánsz! Ha nem sikerül, nem sikerül. A lelked egészséges gátakat szab: nem tudsz olyasmit megtenni, ami ártalmas lehet. Ha viharba keveredsz "szabados" (én szabadnak mondom) viselkedésed miatt, élvezd és éld túl a viharokat! Tudasd mindenkivel: nincsenek titkaid. Szerinted mi történhet, ha bevallod anyádnak, tanárnõdnak, apádnak, öcsédnek: szerelmes vagyok beléd? Semmi. A legtöbb ilyen furcsa érzést valamilyen hiány, elfojtás okozza. Általában kiderül, hogy tévedsz, amikor "törvénytelen" vagy "illetlen" érzéseid vannak. Ha pedig nem derül ki: engedd szabadjára! Ha a másik is úgy érez, ahogy te, vagy csupán izgalmasnak tartja a helyzetet, nyertél! Olyasmit, amirõl mások még álmodozni sem mernek. Ne félj tõle, hogy homokos/leszbikus vagy, mert még az leszel. És ha az leszel: örülj neki. Mondtam már, hogy szabad vagy? Az élet és a szerelem (elmosolyodom örömömben, amikor ezt a két szót egymás mellé írhatom) tele van sok nagy, fenséges kalanddal. És nem csak a szexrõl beszélek. A szexszel kapcsolatos feszültségeid igyekezz kioltani, hogy ne legyen elõtted akadály, elég erõd maradjon az éteribb élményekre is. A lelkek csúcstalálkozójára. Errõl sokkal többet nem tudok mondani. A szavak eddig visznek. Egyelõre. [folyt.köv.] 
| |
