Jónás Tamás Anyu, utoljára Ne lepõdjön meg, anyám, hogy magázom. Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon. Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen, de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem. Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét, maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd. Féltem, hogy valami sutaságot mondok. A halottak is ilyen szégyenlõs bolondok? A kezét, amikor megcsókoltam, féltem, mert valami rémületet láttam utána a szemében. Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet, hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek. Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd. Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét. Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab. Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad. Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok. Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok. Most már nem maga miatt mondom, de hát engem még itt hagyott küzdeni: szerettem magát. S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám. Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém. Mother, At Last Don’t be surprised, Mother, so formal I’m speaking If ever you’re my mother, beyond there being. I know to settle all before, it’s so few who does But really hurts, that it neither happened to us. When last year your hand I took (you might recall), You’re cold, summer it was and I couldn’t speak at all. I was being afraid of something silly to be said. Are they, too, so shy, so fool, who’re already dead? When your hand I took to kiss, so afraid was I, To see somewhat like fear reflecting in your eye. If your tears didn’t start then to flow, I might’ve begun to speak, less the suffer I’d feel now. Being silent: it’s so stylish. So ridiculous it is to talk. You know, your white jumper I will always recall. It did not fit you. Like any clothes then, as well, Might forget you face, but this jumper: never. Forgive me mother, to speak of this and that, The cause’s a shame for me, as much as your death. Now I tell you, not because of you, but you left me here to struggle: you I really loved. You’ve been The One (as so few they’re): My Mother. I’m still yours, but mine again to be, you will never.